Zoey

-Szerintem kezdjük az órarenddel! - tanácsolja az o.fő, majd a táblához fordul és írni kezd.

   Mindenhol papírsercegés hallatszik fel, vonalzók csörtetése, majd végül, írni kezd az osztály.

   "Peterson" letette a kosárlabdát, és belátta, hogy még soha nem fogta meg a földgömböt (pedig a földrajztanár egyszer körbe is adta! Nem tudom, hogyan csinálja!), és "kiműtöttem" a fülemből a fülhallgatót, sőt még a könyvemet is eltettem! Erick végül is csak annyit kérdezett, hogy "eltegye-e a deszkáját, vagy lökdösheti-e még rajta a lábát?". Látni kellett volna az o.fő arcát! Teljesen lángba borult, és szinte égett a szeme a dühtől. Erick lecsúszott a padban, mert tudta, hogy erre jobb, ha nem kap választ.

   Ezután elkezdtük leírni az órarendet, majd amikor a tanár a csütörtököt írta, de mi még csak a keddnél jártunk, Lola Paps lépett be az osztályba. Senki nem nézett fel, ezért gondolom azt hitte, hogy nem vették észre. Megpróbált hátralopódzni, de az o.fő megállította. Lola próbált volna magyarázkodni, de a tanár kicsit lecseszte, azonban elismerte, hogy most sokkal kevesebbet lógott, mint az elmúlt három évben, ezért kihúzta az igazolatlant is.

   Lola Paps. Hmm... Kilencedikből egy kifutóra való, plázacica emlékét ébreszti bennem, de ahogyan most kinéz... Nem tudom mi történhetett vele!

   Füstös szem, élénkpiros rúzs, fekete cuccok, bőrcsizma, és efféle rock-os dolgok -, mint például a kedvenc szegecses karkötője. Régen mindig Erick után csorgatta a nyálát, aztán valamikor tavaly (ott körül, amikor szakítottunk Jacke-el) feladta az egészet, és ilyen lett. Tényleg nem mindig jár ilyenekben, mert van amikor felvesz egy sötétebb kék pólót, vagy egy szürke pulcsit, és néha még a sminkje sem annyira erős, de azért ott van benne az a rock-os stílus. Semmi ellenvetésem, vagy ilyesmi, én is szeretem a rock zenét, meg a rock stílust, de azért szívesen megnézném, hogy milyen zenéket hallgat.

   Most is csak ott ül, meredten bámul előre, és fogalmam sincs mire gondolhat.

   Egyébként elég érdekesen néz ki a szőke haja, meg a fekete cuccai, de neki jól áll. Valamiért ez olyan Lolás -, igen, ennek a csajnak külön mellékneve van!

   Jó, nem mondom, hogy Menő vagyok, meg ilyesmi, de én is tudok olyan dolgokat, amik ott keringenek. Egyszer például, amikor az a csaj (valami Rose, vagy mi) elcsúszott egy tócsában, a folyosón, Erick odasúgta Jacke-nek, hogy "ez olyan Lolás volt!". És erről Lola semmit sem tudott. A srác, akiért minden nap csorgatta a nyálát, melléknevet talált ki a lúzersége miatt. Mert lehet, hogy valaki plázacica cuccokban jár, de attól még lúzer marad -, ez átok!
   -Na! - fordul meg a tanár, miután leírta a pénteket is. - Akkor, amíg ti leírjátok a teljes órarendet, addig én felolvasom az idei évre vonatkozó szabályokat. Tavaly óta elég sokat változtak, miután Peterson az imádott labdájával kiütötte az üveget... - néz rá dühösen és gúnyosan a tanár, az említettre -, és természetesen miután Emerson ledeszkázott a lépcsőről, és szépen tönkretette az utolsó fokot, az igazgatónő eléggé mérges lett... - Az o.fő képletesen porrá égette Erick Emerson-t a szemével, olyan dühösen nézett rá. - Szóval... - kezdi el a felolvasást.
   Liza meglóbálja a kezét a magasban.
   Liza Scott, Cherry BFF-je. Mindig összeöltöznek, minden nap ugyanúgy sminkelik ki magukat, és mindig ugyan ott vannak. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogyha Liza tisztára olyan, mint Cherry, akkor miért nem jár vele? Vagy az zavarja, hogy Liza nem olyan platinaszőke, mint Cherry? Érdekes teremtmények ezek a gimis fiúk (és lányok)!
   -Igen, Liza? - kérdezi az o.fő, miközben a szemét forgatja.
   -Csak annyit szeretnék megkérdezni, hogy hallottam a tavalyi esetről, ezért kérdéses lett számomra, hogy az épületen belül lehet-e még pudingot enni? - A fél osztályból kitört a nevetés. Szó szerint. Először mindenki csak nézett rá, afféle "ezt most komolyan kérdezed?" stílusban, majd egyszerre nevette el magát mindenki. Bevallom, hogy még én is elmosolyodtam (de csak ezért, mert Liza ennyire dinka!).
   -Scott! Kérem ne tegyen fel ilyen kérdéseket! - Az o.fő ismét megforgatja a szemét, majd észrevesz valamit. - Milyen tavalyi eset?
   -Liza! - ordít rá az osztály fele az említett személyre.
   -Most mi van? Azt hittem tud róla! - mutat a tanár felé.
   -Nem illik a másikra mutogatni Scott! - figyelmezteti az o.fő.
   -Bocs... - húzza el a száját Liza.
   -Talán elnézést!
   -Semmi baj! - legyint a lány, majd visszafordul az osztály felé. - Tényleg azt hittem, hogy már hallott róla! Ez az iskola olyan, mint egy hangyaboly! Itt mindenki hall mindent!
   -Lehet, de eddig nem tudta! - cseszte le Cherry.
   -Jó van na, Ms. Tökéletes! - vág vissza Liza.
   -Ne merj így beszélni a csajommal! - förmed rá Jacke.
   -Haver nyugodj már le! - próbálja lehűteni Erick, az említett fiút.
   És akkor kitört a háború. Mindenki elkezdett a másikkal kiabálni, és mindenki mindenért, a másikat okolta. Liza, elmondta, hogy utálja Cherry-t. Jacke elmondta, hogy szakítani akar Cherry-vel. Erick elmondta, hogy szerelmes Lizá-ba. És ennek az egésznek a közepette, ott volt az o.fő, aki az orrnyergét dörzsölte, és idegesen nézett, körbe-körbe.
   -Elég legyen! - kiabálja el magát hirtelen, mire mindenki elhallgat. - Egy értelmes diák, magyarázza el nekem, hogy mi történt tavaly, a pudinggal! - utasít minket.
   Senki nem szólal meg, és senki nem beszél, de valamiért már mindenki tudja, hogy melyik név lesz az, amit hallani fogunk.
   -Cook! - szól az o.fő. - Mondja el nekem, hogyan is történt ez az egész!
   Mindenhonnan könyörgő szemek villannak felém. Kihasználhatnám az alkalmat, a Manők gyengesége és félelme miatt, de valamiért úgy érzem, hogy nem érné meg. Hiszen, ha most elmondom a Láthatatlan alá süllyedek. Olyan leszek, mint az a Rose, vagy ki -, a nevét sem tudják, csak csesztetik, és külön fajt alkot; a Nyomit.
   -Hiányoztam, amikor az történt! - válaszolom végül. Mindenki bólint, és visszafordul a tanárhoz.
   -Paps! Ha már itt vagy, igazold is a jelenlétedet! Múlt évben egyetlen napot sem hiányoztál (az éve elején lévő egy nap kivételével)! Te biztosan tudod, hogy hogyan történt ez!
   Lolának már mindegy. Végül is, ő már most a Nyomik táborát erősíti, a jobbján Rose-al, és, ha ezt most elszúrtam volna, akkor a balján velem (mondjuk ott van még az a másik, valami Marie!). De nem szúrtam el. Mert van eszem, és ki tudom kalkulálni azt, hogy nincs értelme ennek.
   -Nem szoktam figyelni a lemaradott értelmiségi szintű osztálytársaim baromkodására - mondja Lola, fel sem nézve a telefonjából, amiből szinte üvöltött a zene. MCR - Na na na. Most legalább már tudom, hogy milyen zenéket hallgat. Ez tipikus rock zene, és szerintem is jó. Én is szeretem, és valamiért Lola pont ilyen.
   -Köszönöm Paps, a nagy semmit! - rázza meg a fejét a tanár, majd körbenéz, és ráförmed a fiúkra. - Valamelyik mondja meg, hogy mi történt, vagy mindenki egyesével kap egy intőt!
   -Mr. Graham! - teszi fel a kezét Liza. - Én okoztam a bajt, szóval én fogom elmondani, hogy mi is volt...
   -Rendben Scott, hallgatunk!
   -Hááát... Az úgy volt, hogy Cherry éppen pudingot evett a szünetben, amikor megcsúszott egy tócsában (az iskola takarítása rémes!!), és a pudingja... az... igazgatónő fején landolt... - mondja ki, mire az egész osztályból kitör a nevetés. Nehéz észrevenni, de látom, hogy még Mr. Graham is elmosolyodott! Ez is valami! - Az igazgatónő kiakadt, de nem írt be semmit Cherry-nek, mert tudta, hogy baleset volt, hiszen Cherry a tócsában landolt.
   -Értem - mondja az o.fő. - Szóval... Cherry eltalálta pudinggal az igazgatónőt... - ízelgeti az újonnan szerzett információkat Mr. Graham. - Jó. Visszatérve Liza kérdésére, nem, nincsen olyan szabály, szóval írjátok tovább az órarendet, én pedig felolvasom a szabályzatot, de előtte annyit, hogy nemsokára érkezik egy új osztálytársatok -, valószínűleg holnap csatlakozik hozzánk!
   Gyorsan betettem a fülhallgatómat, elindítottam a zenét, majd hátradőltem a székben, mert ennek a nagy forradalomnak a közepette, én már leírtam az órarendet. Számomra vége is a sulinak.